Szentmise

mise

Ünnepélyes pontifikális szentmise, Márianosztra, 2013.

A hagyományos római rítus lényeges elemeiben a kereszténység első századaira megy vissza, első írásbeli rögzítése Nagy Szt. Leó (440–461) és Nagy Szt. Gergely (590–604) pápák nevéhez fűződik. Róma városának helyi liturgiája Galliába jutva új elemekkel gazdagodott, majd visszakerülve Rómába számos egyházmegyei és szerzetesrendi változatban az egész nyugati egyházban elterjedt.

A Tridenti Zsinat a reformáció kihívásaival szemben egységesítette az ősi liturgiát és V. Szt. Piusz pápa tekintélye alatt újra kiadta a liturgikus könyveket (innen a „tridenti” elnevezés), amelyek további 400 év alatt számos apró módosításon keresztül estek át, végül Boldog XXIII. János pápa alatt nyerték legutóbbi alakjukat, 1962-ben. Bár a VI. Pál pápa által 1970-ben jóváhagyott, új liturgikus rend szinte mindenütt felváltotta a korábbit, a hagyományos liturgia soha nem lett betiltva vagy eltörölve, sőt számos közösség tovább gyakorolta azt, és napjainkban újabb felvirágzását éli világszerte.

A régi rítusnak a megújított liturgiától eltérő legszembetűnőbb sajátosságai a latin nyelv használata, a liturgia számos részének csendes végzése a pap által, aki a hívekkel közösen keleti irányba (vagy legalábbis az oltárkereszt irányába) fordul, továbbá a zenei és rituális formák aprólékos kidolgozottsága és ünnepélyessége. Mindez a szentmise áldozati jellegét, Krisztus valóságos jelenlétét, az imádás és a szent előtti megrendültség magatartását hangsúlyozza. A hívek tudatos és tevékeny részvételét biztosítja a kétnyelvű Misszálé használata, az olvasmányok, a szentbeszéd és számos ének népnyelvű végzése. XVI Benedek pápa írta: „Amit az előző nemzedékek szentnek tartottak, a mi számunkra is szent és nagyszerű marad”. Ennek szellemében minden kedves hívőt szeretettel hívunk és várunk szentmiséinken.

Kovács Ervin Gellért O.Praem.