Robert Sarah bíboros üzenete a Sacra Liturgia USA 2015 konferenciájára

3_18e95e57ccd4ff5e9191a7d29f573d5152-10-011_3e36410820d31bed73692c1839d0503e

 

Őeminenciája, Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusának üzenete a „Sacra Liturgia USA 2015” konferenciára

*

1. Örömmel üdvözlöm mindnyájukat, akik New York városában gyűltek össze az Amerikai Egyesült Államok Sacra Liturgia konferenciájának megnyitójára. Különösképpen üdvözlöm Őeminenciáját, Timothy Dolan bíborost, New York érsekét, és köszönöm neki, hogy érdeklődéssel kíséri és támogatja ezt az eseményt, amely kiemeli a liturgikus nevelés és ünneplés lényegi szerepét az Egyház életében és missziójában.Nagyon szívesen vettem részt a Sacra Liturgia 2013 konferenciabeszédei olasz és angol kiadásának bemutatóján tavaly novemberben Rómában, és gratulálok Dominique Rey püspöknek és minden munkatársának, akik megvalósították ezt az értékes kezdeményezést immáron az Amerikai Egyesült Államokban is.Üdvözlöm Őeminenciáját, Raymond Burke bíborost is, aki a bevezető előadást fogja tartani. Úgyszintén üdvözlöm az összes püspököt, papot, szerzetest valamint azokat a laikus professzorokat és professzor asszonyokat, akik előadnak, továbbá azokat, akik celebrálják a Szent Liturgiát és prédikálnak a következő napokban. A Szent Liturgia előmozdításának apostoli munkája korunkban egyedülállóan fontos: köszönöm mindazt, amit tesznek ennek érdekében

669-Cordileone2. Mivel a Szent Liturgia valóban a forrás, amelyből az Egyház minden ereje ered, ahogyan a II Vatikáni Zsinat is hangsúlyozza (v.ö. Sacrosanctum Concilium, §10), meg kell tennünk mindent, amit tudunk annak érdekében, hogy a Szent Liturgia visszakerüljön Isten és ember kapcsolatának a középpontjába, elismerve a mindenható Isten elsőbbségét ezen a kiemelt és egyedülálló területen, amelyen egyénileg és egyházilag is tetten érjük Istent ebben a világban. Nem lehet találkozni Istennel testvéreim, borzongás és megindultság, mély tisztelet és szent félelem nélkül. Ezért kell gondjaink között az első helyre tennünk „a liturgia celebrálásának helyes belső és külső módját” ahogyan Ratzinger bíboros megfogalmazta (Joseph Cardinal Ratzinger The Spirit of the Liturgy, Ignatius Press, San Francisco 2000, p. 9).

3. Amikor a Szentatya, Ferenc pápa arra kért, hogy fogadjam el az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusának szolgálatát, megkérdeztem tőle: “Hogyan akarja Szentséged, hogy gyakoroljam ezt a szolgálatot? Mit kíván tőlem, mint a Kongregáció prefektusától?” A Szentatya válasza világos volt. “Azt akarom, hogy folytassa a II Vatikáni Zsinat liturgikus reformjának megvalósítását, és hogy folytassa a XVI Benedek pápa által elkezdett jó munkát a liturgia területén.”Azt szeretném barátaim, ha segítenének nekem ebben a feladatban. Azt kérem, hogy továbbra is dolgozzanak a II Vatikáni Zsinat liturgikus céljainak elérésén (v.ö. Sacrosanctum Concilium, §1) és folytassák a XVI Benedek pápa által elkezdett liturgikus megújulás előmozdítását, amelyet különösen a 2007 február 22-én kelt Sacramentum Caritatis posztszinodális apostoli buzdításban és a 2007 július 7-én kelt Summorum Pontificum Motu Proprióban fogalmazott meg. Azt kérem, hogy legyenek bölcsek, mint a gazda Szt. Máté evangéliumában, aki tudja, mikor kell előhozni kincsestárából az újat és a régit egyaránt (v.ö. Máté 13,52), hogy az a Szent Liturgia amit ma ünneplünk és élünk semmit se veszítsen el az Egyház liturgikus hagyományának mérhetetlen gazdagságából, miközben mindig nyitott a törvényes továbbfejlesztésre (v.ö. Sacrosanctum Concilium, §23).

4. Jó néhány nap áll rendelkezésükre, hogy mindezeket a kérdéseket mélyen átgondolják. Két kritikus területet szeretnék javasolni, ahol a huszonegyedik század autentikus liturgikus megújulása érvényesülhet. Az első az, hogy legyünk tökéletesen tisztában azzal, mi is a katolikus liturgia: a mindenható Isten imádása, az a hely, ahol az emberiség találkozik az élő Istennel, aki ma is tevékeny Egyházában. Kérem, soha ne becsüljék le ennek jelentőségét. A liturgia nem valami társadalmi esemény vagy találkozó, ahol miénk az első hely, ahol az a fontos, hogy mi kifejezzük saját identitásunkat. Nem: Isten az első. Ahogyan Ratzinger bíboros írta 2004 ben:Ha a liturgia elsősorban saját aktivitásunk színterének tűnik, akkor feledésben merül ami a lényeg: Isten. Mert a liturgia nem rólunk szól, hanem Istenről. Korunk legközvetlenebb veszélye az Istenről való megfeledkezés. Ezzel szemben a liturgia Isten jelenlétének jele kell, hogy legyen. (Joseph Cardinal Ratzinger, Collected Works: The Theology of the liturgy, Ignatius Press, San Francisco 2014, p. 593).Az Egyház liturgiája a hagyomány által adatik nekünk – nem a mi dolgunk kitalálni milyen rítusokat celebráljunk vagy megváltoztatni őket, hogy megfeleljenek nekünk, vagy saját elképzeléseinket tükrözzék azokon a törvényes lehetőségeken túl, melyeket a liturgikus könyvek megengednek. Ezért kell a liturgiát hűségesen ünnepelnünk, tisztelettel és azzal a megrendüléssel, amelyről fentebb beszéltem.332-Father-Christopher-Smith

5. A másik terület, melyen számítok idejükre és szakértelmükre, a minőségi liturgikus nevelés előmozdítása. A Zsinat Liturgikus Konstitúciója olyan messze ment, hogy kijelentette “Hiába reménykednénk a kívánt liturgikus megújulás megvalósulásában, ha elsősorban magukat a pásztorokat nem járja át teljesen a liturgia szelleme és ereje, hogy abba másokat is bevezessenek” (n. 14). Nem vehetünk igazán részt a szent liturgiában, nem meríthetünk mélyen a keresztény élet forrásából, ha nem formált minket a liturgia szelleme és ereje. Ahogyan tavaly mondta Szentatyánk, Ferenc pápa:Sokat kell még tenni, hogy a megkereszteltek és az egyházi közösségek helyesen és teljesen magukévá tegyék a Liturgikus Konstitúciót. Különösképpen gondolok itt a laikus hívők valamint a papság és a megszentelt személyek erős és szerves beavatása és liturgikus formálása iránti elköteleződésre. (Üzenet a Sacrosanctum Conciliumról szóló római szimpózium résztvevőihez, 2014 február 18)Remélem és imádkozom, hogy a Sacra Liturgia különböző kezdeményezései sokat tehetnek e sürgős és alapvető szükség csillapításáért.

6. Kedves testvéreim a püspöki rendben, kedves papok, diakónusok és szerzetesek, kedves világi férfiak és nők, ezen a konferencián való részvételük annak a jele, hogy már tudatában vannak a szent liturgia jelentőségének az Egyház életében. Köszönöm, hogy hajlandók időt szentelni e valóság további tanulmányozására és elmélyítésére. Imádkozom, hogy ezek a napok növeljék bölcsességüket és tudásukat, hogy segítsenek növekedniük az életszentségben, és egyre buzgóbbá tegyenek az Egyház hiteles liturgikus megújulásának előmozdításában.Remélem, hogy részt vehetek a Sacra Liturgia következő találkozásán 2016 júliusában Londonban.Kérem, imádkozzanak értem, hogy hűségesen gyakorolhassam a szolgálatot, amelyre meghívást kaptam. Isten áldja meg Önöket mindenkor!

+ ROBERT SARAH BÍBOROS
Prefektus
ISTENTISZTELETI ÉS SZENTSÉGI FEGYELMI KONGREGÁCIÓ