Raymond Leo Burke bíboros a katolikus férfiak válságáról és annak orvoslásáról

Cardinal_Raymond_Burke3

A newemangelization.com egyik riportere Raymond Leo Burke bíborossal készített interjút a katolikus férfiak helyzetéről. Alább olvasható a cikk magyar fordítása amelyet Kovács Ervin Gellért atya készített.

Az interjúhoz kapcsolódik Gellért atya Szent Család ünnepén, a Belvárosi Szent Mihály templomban mondott prédikációja, ami a következő linkre kattintva hallgatható meg:

Kovács Ervin Gellért O.Praem atya prédikációja Szent Család ünnepén

 

Raymond Leo Burke bíboros a katolikus férfiak válságáról és annak orvoslásáról

Matthew James Christoff, a New Emangelization projekt szervezője:  Eminenciás uram, nagyon örülünk, hogy együtt lehetünk és beszélgethetünk Önnel. Ma az Egyesült Államokbeli katolikus férfiak állapotáról szeretnénk beszélgetni és arról, hogyan tudunk még több férfit bevonni az új evangelizációba. Kezdetnek, hogyan írná le Eminenciád a férfiak állapotát a mai katolikus egyházban?

Raymond Leo Burke bíboros:  Azt hiszem, nagy zavar van a férfiak sajátos hivatását illetően a házasságban és általában az Egyházban az elmúlt kb. 50 év alatt. Ez több tényezőnek köszönhető, de az a radikális feminizmus, mely az 1960-as évek óta sújtja az Egyházat és a társadalmat nagyon peremre szorította a férfiakat.

Sajnos a radikális feminista mozgalom erősen befolyásolta az Egyházat és arra indította, hogy folyamatosan a nők problémáival foglalkozzon a férfiak számára kritikus kérdések kárára, mint pl. az apa fontossága, akár házasságon belül akár azon kívül, az apa fontossága a gyermekek életében, a papok atyaságának jelentősége, a férfias karakter lényegi vonásai, a férfiak számára az Isten által az egész társadalom javára adott sajátos adományainak hangsúlyozása.

A férfi mivolt jósága és fontossága nagyon elhomályosult és praktikus okokból egyáltalán nem kapott hangsúlyt. Ez annak a ténynek ellenére történt, hogy az Egyházban régi hagyomány, különösen a Szt. József tisztelet révén, a férfias karakter hangsúlyozása, aki életét is feláldozza családjáért, aki lovagiasan készül felesége és gyermekei védelmére és aki dolgozik, hogy családja számára biztosítsa a megélhetést. Nagyon sok esetben ezen hősies férfias természet magasztalásának hagyománya elveszett a mai Egyházból.

A férfi nem mindezen hősies tulajdonságát nagyon fontos, hogy a gyermek láthassa, miközben növekszik és érik. Az apjával való egészséges kapcsolat segít a gyermeknek, hogy lassan kimozduljon az anya bensőséges szeretetéből és fegyelmet építsen ki, mely megóvja őt a túlzott önszeretettől. Ez biztosítja, hogy a gyermek képes lesz helyesen meghatározni magát mint személyt, aki kapcsolatban van más személyekkel, és ez fiúk és lányok számára egyaránt fontos.

A gyermek kapcsolata apjával a kulcs a gyermek önazonosságához, mely növekedésünk közben alakul ki. Szükségünk van arra a nagyon közeli és támogató kapcsolatra az anyánkkal, de ugyanakkor az apánkkal való kapcsolat, mely természete szerint távolabbi, de nem kevésbé szeretetteljes az, amely fegyelmet visz életünkbe. Arra tanítja a gyermeket, hogy önzetlen életet folytasson, készen bármilyen áldozatra mely szükséges azért, hogy hűséges maradjon Istenhez és a másik emberhez.

Emlékszem, hogy az 1970-es években fiatal férfiak mondták nekem, hogy bizonyos értelemben félnek a házasságtól a nők akkoriban jelentkező radikális és önközpontú magatartása miatt. Ezek a fiatal férfiak attól tartottak, hogy házasságuk egyszerűen nem fog működni a női jogok folyamatos és erőszakos követelése miatt. Ez a szakadék nők és férfiak között azóta csak szélesedett.

Mindenki tudja, hogy a férfiak bántalmazhatják, és olykor bántalmazzák is a nőket. A nőket bántalmazó férfiak nem igazi férfiak, hanem hamisak, mert megsértették saját férfi természetüket a nők megsértésével.

A férfiak és nők viszonyának válsága még jobban súlyosbodott az egyházi hitoktatás teljes összeomlása miatt. A fiatal férfiak úgy nőttek fel, hogy nem kaptak megfelelő tanítást hitükről és hivatásukról. A fiatal férfiaknak nem tanították meg, hogy Isten – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – képmására teremtettek. Ezeknek a fiatal férfiaknak egyáltalán nem tanították azokat az erényeket, amelyek a férfi mivolthoz szükségesek és ahhoz, hogy felhasználhassák a férfiassághoz kapcsolódó sajátos adományokat.

Még súlyosabbá tette a helyzetet a nagyon laza, felszínes kateketikai hozzáállás az emberi nemiség és a házassági kapcsolat természetének kérdéseihez.

Ugyanakkor a társadalomban ekkor jelentkezett a pornográfia berobbanása, mely különösen pusztító a férfiak számára mert iszonyatosan eltorzítja az emberi szexualitás teljes valóságát. Arra vezeti a férfit és nőt, hogy szexualitásukat a férj és feleség házassági kapcsolatától függetlenül szemléljék.

Valójában az emberi szexualitás a házasságra irányul és bármifajta nemi egyesülés megfelelő helye kizárólag a házasság. De a pornográfia egész világa megrontja a fiatalokat, hogy azt higgyék, nemi képességeiket saját szórakozásukra és élvezetükre kapták, így az önemésztő buja szenvedéllyé válik, ami egyike a hét főbűnnek.

Az emberi szexualitás ajándéka az önérvényesítés eszközévé válik, sokszor a másik ember kárára, akár hetero-, akár homoszexuális kapcsolat keretein belül. Az a férfi, akiben nem alakították ki a helyes férfi és jövendőbeli apai identitást, végül nagyon boldogtalanná válik. Ezek a rosszul formált férfiak függővé lesznek a pornográfiától, szexuális promiszkuitástól, alkoholtól, kábítószertől és számos más hamis élvezettől. Tehát, ebben az egész zűrzavarban … vagy túl sokat beszéltem?

Matthew:  Nem, nem. [nevet]

Burke bíboros:  A férfiak irányvesztését a kultúrában még súlyosabbá teszi a családi élet iszonyatos hiánya. A kultúra nagyon anyagiassá lett és fogyasztásközpontúvá, az egyre nagyobb igények arra kényszerítették az apákat és sokszor az anyákat is, hogy egész nap dolgozzanak. A fogyasztói mentalitás ahhoz az ötlethez vezetett, hogy a gyermekek életét ki kell tölteni aktivitásokkal: iskola, sport, zene és minden egyéb foglalkozás a hét minden estéjén.

Mindezek a dolgok önmagukban jók, de egyensúlyhiányban szenvednek. Az otthoni együttlét, ahol a gyermekek megfelelő időt töltenek szüleikkel sok család életéből hiányzik. A családok már nem étkeznek együtt. Emlékszem, ahogy édesapám oktatott minket és helyes viselkedésre nevelt a vacsora asztalánál. Felnövekedésem alatt nagyon fontos szerepe volt a szüleimmel töltött időnek és a velük való beszélgetésnek. Fiatal pap koromban nagyon elszomorított, amikor szülőktől és gyermekektől halottam, hogy az apák és gyermekeik ritkán beszélgetnek, de ha igen, akkor is csak röviden.

A családoknak legalább egyszer hetente közösen kellene étkezniük úgy, hogy az egész család együtt legyen. Egy kisfiú vagy fiatalember aligha alakíthat ki magában helyes férfi identitást és férfiúi erényeket, ha nem él együtt apjával és anyjával, és ha nem lehet tanúja a férfi és nő egyedülálló és egymást kiegészítő kölcsönhatásának a családi élet keretein belül, ahol az emberi élet létrejöhet, táplálkozhat és fejlődhet.

Mindezeknek a különféle erőknek együttes hatása súlyosan megsebesítette a férfiakat.

Sajnos az Egyház nem reagált hatékonyan ezekre a destruktív társadalmi erőkre, inkább engedte, hogy őt magát túlságosan is befolyásolja a radikális feminizmus és messzemenően semmibe vette a férfiak súlyos szükségleteit.

Az én nemzedékem biztosra vett sok ajándékot, melyekkel Isten megáldotta: az egészséges családi életet és a szolid egyházi nevelést. Az én nemzedékem engedte meg mindezt a zagyvaságot: a szexuális forradalmat, radikális feminizmust és a családok szétesését, közben nem vette észre, hogy elraboljuk a következő nemzedékektől a legértékesebb ajándékokat, melyeket Isten nekünk adott.

Súlyosan megsebesítettük a mai nemzedékeket. Püspökként a fiatalok sokszor keservesen panaszkodtak nekem: „Miért nem tanították nekünk ezeket a dolgokat? Miért nem beszéltek nekünk világosabban a szentmiséről, a szentgyónásról és a hagyományos ájtatosságokról?” Ezek a dolgok számítanak, mert ezek formálják az ember lelki életét és jellemét.

A szentgyónás és a vasárnapi szentmise, a közös családi rózsafüzér imádság esténként, a közös étkezés, mindezek gyakorlati útmutatást adnak keresztény életünkhöz. Meg kell tanulni, hogy nem férfias dolog közönségesen vagy káromlóan beszélni és hogy egy férfi szolgálatkész és udvarias mások iránt. Bár ezek kis dolgoknak tűnnek, de formálják a férfi jellemét. Ezek közül sok mindent elvesztettünk.

Matthew:   Eminenciás uram, hogyan hatott a katolikus férfiak válsága az Egyházra?

Burke bíboros:  Az egyház nagyon elnőiesedett. A nők persze csodálatosak, nagyon természetesen válaszolnak a meghívásra, hogy legyenek aktívak az Egyházban. A paptól eltekintve a szentély megtelt nőkkel. A plébániai programokat és még a liturgiát is teljesen a nők irányítják és ezek sok helyen annyira nőiesek lettek, hogy a férfiak nem akarnak bennük részt venni.

A férfiak sokszor vonakodnak attól, hogy aktívak legyenek az Egyházban. Az elnőiesedett környezet és a hiányzó igyekezet a férfiak bevonására az Egyház életébe sok férfit egyszerűen eltaszított.

Például politikailag inkorrekté vált az oltár lovagjairól beszélni, mely gondolat annyira vonzó a fiatal férfiak számára. Az oltár lovagjai kifejezés azt hangsúlyozza, hogy az ifjú férfiak felajánlják lovagias oltárszolgálatukat Krisztus védelmére, aki jelen van az Egyház szentségeiben. Ez a gondolat ma sok helyen elutasításra talál.

Az Egyház életének azon szempontjait, melyek az áhítat és az áldozat férfias jellegét hangsúlyozták, leépítették. Azok az ájtatosságok, melyek időt és erőfeszítést igényelnek egyszerűen megszűntek. Minden olyan könnyű lett, és ha a dolgok könnyűek, a férfiak úgy érzik, nem érdemes rájuk energiát pazarolni.

Voltak és továbbra is vannak súlyos liturgikus visszaélések, melyek taszítják a férfiakat.

Sok helyen a mise teljesen pap-központú lett, olyan mint egy papi „show”. Ez a fajta visszaélés a szent érzék elvesztéséhez vezet és megfosztja a szentmisét alapvető misztériumától. Elvész annak realitása, hogy Krisztus maga jön le az oltárra, hogy megjelenítse golgotai áldozatát. A férfiakat vonzza Krisztus áldozatának misztériuma, de ez a vonzás megszűnik, amikor a mise papi „show”-vá vagy banalitássá változik.

A II. Vatikáni zsinat utáni megvadult kísérletezés, melynek nagy részét nem a zsinat rendelte el, megfosztotta a szentmisét sok elemtől, melyek gondosan kifejezték a szent misztériumokat és melyek évszázadok alatt formálódtak. A mise látszólag nagyon családiassá lett, emberi tevékenységgé, miközben a szent misztérium mély természetfeletti értelme elhomályosult.

A szent elvesztése a nők és férfiak igazi részvételének elvesztéséhez vezetett. De azt gondolom, leginkább a férfiakat taszította el a szent eltűnése. Világosan látszik, hogy sok férfi nem avatódik be a mélyebb liturgikus lelkiségbe, sok férfi nem vonzódik az oltár szolgálata iránt.

A fiatal és idősebb férfiakat megérinti a fegyelem, a pontosság és a fennköltség. Amikor ministrálni tanultam, a kiképzés több hétig tartott és meg kellett jegyezni a lépcsőimát. Fegyelmezett és gondosan lebonyolított szolgálat volt. Ám hirtelen a II. Vatikáni zsinat után a liturgia sok helyen nagyon hanyag lett. Kevésbé vonzotta a fiatal férfiakat, mert nemtörődöm lett.

A lány ministránsok bevezetése is sok fiút taszított el az oltárszolgálattól. A fiatal fiúk nem akarnak lányokkal együtt csinálni dolgokat. Ez így természetes. A lányok is nagyon jól ministrálnak. Így idővel sok fiú fölöslegesnek érzi magát. Hangsúlyozom, hogy a fiúk kizárólagos ministrálásának gyakorlata semmilyen módon nem jelenti a nők lenézését az Egyházban.

Úgy gondolom, hogy ez hozzájárult sok papi hivatás elvesztéséhez. A ministráns szolgálata a pap oldalán bizonyos férfias fegyelmet igényel és a legtöbb pap ministránsként szerezte első mély liturgikus élményeit. Ha nem vonjuk be a fiúkat a ministrálásba és nem adunk nekik tapasztalatot a liturgikus istenszolgálatról, ne lepődjünk meg, hogy a hivatások száma drámai módon csökken.

Matthew:  Nagy szükség van a férfiak széleskörű új evangelizációjára az Egyházban. A kis lépések és jelképes próbálkozások nem valószínű, hogy megfordítják a férfiak exodusát az Egyházból. Minek kell megtörténnie az Egyházon belül, hogy visszacsábítsuk a langyos férfiak millióit a buzgó katolikus hitélethez?

Burke bíboros:  Mindenekelőtt az Egyháznak célirányos erőfeszítést kell tennie a férfiak evangelizálására oly módon, hogy erős és egyértelmű üzenetet fogalmaz meg arról, mit is jelent hívő katolikus férfinak lenni. A férfiaknak nagyon egyenesen meg kell magyarázni, milyen igényes és nemes kihívás Jézus Krisztusnak, az Örök Királynak és az Ő katolikus Egyházának szolgála. A férfiak éheznek és szomjaznak arra, hogy felfedezzék a mindennapi élet mögött rejlő értelmet.

A kultúra, melyben élünk, romlott és a fiatal férfiak különösképpen felismerik a kultúra romlottságát. A fiatal férfiak és nők kizárólagosan nekik címzett üzenetet akarnak hallani, hogy használják fel erejüket és képességeiket a közjó érdekében.

Abból is láthatjuk, mennyire éheznek a férfiak erre, hogy mekkora sikere van a katolikus férfiak konferenciáinak, melyek szerte az Egyesült Államokban terjednek. Ez igazolja, hogy a férfiak válaszolni fognak, ha az Egyház kihívást intéz feléjük. A férfiak nagy kísértésekkel küzdenek különösen – ahogyan említettem – a pornográfiának és szexualitással kapcsolatos zűrzavarnak köszönhetően és kétségbeejtően szükségük van, hogy valakitől megtanulják, hogyan győzzék le ezeket a kísértéseket Krisztusban. A férfiaknak el kell mélyedniük az imában és így Isten kegyelmének segítségével felülkerekedhetnek ezeken a szörnyű kísértéseken és erős erkölcsi jellemre tehetnek szert, mint katolikus férfiak.

Azt is láthatjuk, hogy szemináriumainkba sok erős fiatal férfi jelentkezik, akik papként akarják szolgálni Istent. A fiatal férfiak új csapata férfias és biztosak identitásukban. Ez egy örvendetes fejlemény, mert volt olyan időszak, amikor elnőiesedett és nemi identitásukban megzavarodott férfiak lettek papok. Ezen zavarodott emberek közül egyesek sajnos szexuálisan megrontottak kiskorúakat, ami szörnyű tragédiákhoz vezetett és amelyektől az Egyház szenved.

Nagyon világos üzenetet kell megfogalmaznunk a férfiak számára a tisztaságról, önmegtartóztatásról, szemérmességről, sőt arról is, ahogyan öltözködnek és a nyilvánosság előtt megjelennek. A férfiak viselkedése és ruházata számít, mert befolyással van arra, ahogyan viszonyulnak a világhoz és hatással van a kultúrára is. A férfiak ruházata és magatartása legyen férfias oly módon, hogy tiszteletreméltóak legyen önmaguk, a nők és a gyermekek előtt.

Matthew: A kutatások azt mutatják, hogy sok férfi nem érti a szentmisét. Azt gondolják, hogy a mise elnőiesedett és nem igazán látják a mise erőteljes férfiasságát. Ez különösen áll a katolikus férfiak többségére, akik megszokásból katolikusok és felszínesek hitükben. Ez súlyos dolog, mert ha valaki nem érti a misét, nem is tud élni a miséből áradó természetfeletti kegyelmekkel. Az a férfi, aki maga sem érti a szentmisét, semmiképpen sem taníthatja gyermekeit a szentmise értékelésére.

Burke bíboros:  Egyik út a férfiak visszanyerésére a liturgia méltóságának helyreállítása. A férfiak válaszolni fognak, ha látják papjukat, amint tiszteletteljesen cselekszik Krisztus nevében. Nem fognak válaszolni, ha a pap egyszemélyes show-t ad elő önmagával a központban. A szentmise tiszteletteljes bemutatása mindig vonzotta a férfiakat az Egyház történelmén keresztül. És ma is vonzza.

Meg kell tanítanunk a férfiakat a szentmise mély valóságára. Ahogyan említettem, a katekézis gyenge volt, különösen a férfiaké. Ha katekizáljuk a férfiakat és tiszteletteljes módon mutatjuk be a szentmisét, nagy változást idézhetünk elő. Az is világos, hogy sok férfi vonzódik a római rítus rendkívüli formájához, a II. Vatikáni zsinat reformjait megelőző rítushoz.

Nagyon megdöbbentem a fiatal férfiak nagy számán, akik a szentmise rendkívüli formájához kötődnek. Ez nem azért van, mert a rendkívüli forma érvényesebb, mint a Novus Ordo, a rendes forma. A férfiakat vonzza a rendkívüli forma, mert rendkívül kidolgozott, megköveteli, hogy az ember odafigyeljen arra, ami történik. A kétnyelvű kis misszálé használata is segíthet a mise mélyebb megértésében, amely szöveges magyarázatot ad a mise cselekményeihez.

A rendes forma, ha tiszteletteljesen celebrálják, jó egyházzenével, ugyanilyen erős pozitív hatással lehet a férfiakra. Viszont taszítja őket a jópofáskodó hozzáállás, ahol a mise valamiféle kedélyes összejövetellé fajul, vagy ahol tiszteletlenséget tapasztalnak. A férfiak azért jönnek, hogy befogadják Jézus Krisztust. Őt akarják látni és a pap tiszteletet sugárzó magaviseletének is tükröznie kell az Ő jelenlétét.

Matthew:  A katolikus férfiak túlnyomó többsége a kiengesztelődés szentségének is hátat fordított. Csak egy férfi az ötvenből jár havonta gyónni. A férfiak mintegy 80% -a még évente egyszer sem gyón. Figyelembe véve a pornográfia járványát, különösen a fiatal férfiak körében, nyilvánvaló, hogy a katolikus férfiak hatalmas tömegei halálos bűnben élnek. Hogyan tudja az Egyház visszavezetni a gyónást és hangsúlyozni a gyónás szükségességét a férfiak körében?

Burke bíboros:  Ha a férfiak nem értik meg, hogy van bűn, mi a bűn és hogy a bűn súlyosan sérti Istent, nem fognak gyónni. A férfiaknak találkozniuk kell Istennel, a mi Urunkkal a bűnbánat szentségében, hogy megvallják bűneiket, kifejezzék bánatukat és elnyerjék bocsánatát.

A férfiak ma nem mennek gyónni, mert tagadják a bűnt. A II. Vatikáni zsinat után volt egy időszak, amikor sokan népszerűsítették a gondolatot, hogy nincs is súlyos bűn.

Ez persze halálos a férfiak, különösen a fiatal férfiak számára. A fiatal férfiak elkezdik gyakorolni az önkielégítés bűnét. Többen elmondták nekem, hogy serdülőkorukban, amikor meggyónták az önkielégítés bűnét a gyóntató pap ezt mondta: „Ugyan, azt nem is kell meggyónnod. Azt mindenki csinálja”. Ez téves.

Az önkielégítés bűn. Meg kell gyónni más bűnökkel együtt, mint a trágár beszéd, hazugság, lopás vagy bármi más. A bűn tagadása kiölte az érzékenységet aziránt, hogy mit követel Krisztus a hozzá tartozó férfiaktól.

A bűnnel való szembenézésnek központi jelentősége van a mások iránti szeretet képessége szempontjából. Hogyan szeret egy férfi? Úgy, hogy engedelmeskedik a Tízparancsnak. A II. Vatikáni zsinat után elveszett a szeretetre való képesség a bűnnel való szembenézés által, ami a legszörnyűbb visszaélésekhez vezetett. Visszaéltek saját maguk vagy mások életével, összeomlott a családi élet, brutálisan lecsökkent a szentmisék látogatottsága és hátat fordítottak a gyónás szentségének. Vissza kell adnunk a férfiaknak a bűn iránti érzéket, hogy felismerjék bűneiket és mélyen megbánják őket.

Ha ez megtörténik, a gyónás csodásan szép élménnyé válik a férfi számára. Mert akkor biztosan tudhatja, hogy személyesen megbánta bűneit Isten előtt és hallhatja Isten megszabadító szavát az Ő szolgáján keresztül, hogy bűnei megbocsátattak és feloldoztattak.

Matthew:   Milyen konkrét tanácsot tudna adni a papoknak, hogy segítse őket a férfiak evangelizálásában és jelentősen növelje a férfiak bekapcsolódását a plébániai aktivitásokba?

Burke bíboros:  Elsősorban legyenek ők maguk is férfiasak. Más szavakkal, ápolják saját férfias képességeiket, mert a pap elsősorban és leginkább lelki atya, tehát férfi. Szükségük van olyan férfias kvalitásokra, mint az önzetlenség, a lovagiasság és a fegyelem, hogy elkerüljék a paphoz méltatlan helyzeteket. A papnak férfiasan megbízhatónak és hitelesnek kell lennie, hogy nyájának lelki atyja lehessen, hogy világos és szilárd útmutatást adjon kedvességgel és szeretettel.

Másodsorban azt tanácsolnám a papoknak, hogy különös figyelmet szenteljenek a férfiaknak és keressék a módját, hogy a férfiakat bevonják az Egyház életébe. Könnyebb ezt elérni a nőknél, mert nővéreink általában nagyon nagylelkűek és tehetségesek. Az Egyháznak és minden egyes papnak mégis határozottan kell törekednie, hogy odavonzza a jó katolikus férfiakat az Egyház különféle tevékenységeihez. Ez alapvető fontosságú az új evangelizáció számára.

Matthew:  Van –e Eminenciádnak még néhány búcsúgondolata?

Burke bíboros:  Nagyon ajánlom mindenkinek a férfiak evangelizálásáért végzett munkájukat. Ez az új evangelizáció egyik kulcsa.

Amikor a francia kormány egyoldalúan kierőszakolta az ún. egyneműek házasságát, mely természetesen egyáltalán nem házasság, két millió ember kiment az utcára és felsorakozott a gyermekeik kezét szorító apák és anyák egyszerű képe mögé. Az apák alapvető fontosságúak a család számára.

A férfiaknak reflektálniuk kell saját tapasztalatukra, még ha az negatív is. Ha életükből hiányzott az apa, a férfiak fel kell, hogy ismerjék, mire lett volna szükségük az apa és anya személyében. Az apák és anyák csodálatos ajándékok, melyeket Istentől kaptunk.

Ugyancsak az Ő ajándéka az emberi szexualitás ajándéka, úgy, ahogy azt Isten akarta, nem úgy, ahogyan azt az ember sajnos gyakran betegesen eltorzítja a mai világban. A gender elmélet sötét zűrzavara által félrevezetett emberek azt gondolják, hogy megteremthetik saját nemi identitásukat a szenvedélyek és érzelmek alapján. Férfi vagy női mivoltunk Isten ajándéka számunkra. A mi feladatunk válaszolni Isten akaratára és kibontakoztatni férfiasságunk vagy nőiességünk ajándékát.

Matthew, gratulálni kívánok önnek. Azt gondolom, hogy amit csinál, az kulcsfontosságú az egyházi élet és nyilván az egész társadalom jövőbeli megerősítésében.

Matthew:  Istennek hála, eminenciás uram és köszönöm, hogy időt szánt ránk.

Burke bíboros:  Hálás vagyok, hogy legalább egy kicsit része lehettem küldetésüknek.

Forrás: http://www.newemangelization.com/uncategorized/cardinal-raymond-leo-burke-on-the-catholic-man-crisis-and-what-to-do-about-it/#sthash.W9z1GWeH.dpuf