XVI. Benedek: Sarah bíborossal jó kezekben van a liturgia

unnamed

Amióta először olvastam Antiochiai Szt. Ignác leveleit az 1950-es években, különösen nagy hatással volt rám az efezusiakhoz írt levelének egy részlete: “Jobb hallgatni és (kereszténynek) lenni, mint beszélni és nem annak lenni. A tanítás nagyszerű dolog, feltéve ha a tanító gyakorolja, amit tanít. Egy Tanító van, aki szólt és úgy lett. És amit csendben tett, az is méltó az Atyához. Az, aki valóban magáévá tette Jézus szavait, képes meghallani az ő csendjét is, hogy tökéletes lehessen: hogy cselekedhessen beszéde által és ismertté váljon csendje által” (15, 1f.). Mit jelent ez: meghallani Jézus csendjét és megismerni őt csendje által? Az evangéliumból tudjuk, hogy Jézus gyakran töltötte éjszakáit imádságban “a hegyen”, párbeszédet folytatva Atyjával. Tudjuk, hogy az ő beszéde, az ő szava a csendből ered és csak abban érhet meg. Így világos, hogy az ő szavát csak akkor érthetjük meg helyesen, ha mi is belépünk csendjébe, ha megtanuljuk azt csendjéből meghallani.

Nyilvánvalóan szükség van történelmi tudásra is, ha értelmezni akarjuk Jézus szavait, mely rávilágít a korabeli szokásokra és nyelvezetre. De ez egymagában nem elegendő, ha valóban mélységeiben akarjuk megérteni az Úr üzenetét. Bárki aki ma elolvassa az evangéliumok egyre vastagabb kommentárjait, a végén csalódott marad. Sok mindent megtud arról a korról, ami hasznos és sok hipotézist megismer, amelyek végső soron semmiben nem járulnak hozzá a szöveg megértéséhez. A végén úgy érzi az ember, hogy mindezekből a szógyakorlatokból hiányzik valami lényeges: a belépés Jézus csendjébe, melyből a szavai születtek. Ha nem tudunk belépni az ő csendjébe, mindig csak a szavak felszínét fogjuk hallani és így valójában nem fogjuk megérteni a mondanivalót.

Amikor olvastam Robert Sarah bíboros új könyvét, mindezek a gondolatok újra átjárták a lelkemet. Sarah a csendre tanít minket – csendben lenni Jézussal, igazi belső csendben és pontosan ezáltal segít újra felfogni az Úr szavát. Önmagáról persze alig beszél, de itt-ott felcsillantja előttünk saját belső életét. Válaszolva Nicolas Diat kérdésére, “Élete során olykor nem érezte, hogy a szavak túl gyötrelmesek, túl súlyosak, túl zajosak lettek?,” ezt válaszolja: “Imádságomban és belső életemben, mindig éreztem a mélyebb, még teljesebb csend szükségét. … Nagy segítségemre voltak a magány, a csend, a teljes böjt napjai. Páratlan kegyelmet, lassú megtisztulást és Istennel való személyes találkozást jelentettek. … A magány, a csend és a böjt napjai, melyeket egyedül az Isten igéje által táplál, lehetővé teszik az embernek, hogy életét a lényegesre alapozza.” Ezek a sorok láthatóvá teszik a forrást, amelyből a bíboros él, mely szavának belső mélységet kölcsönöz. Erről a szilárd pontról azután látja a veszélyeket, melyek folyamatosan fenyegetik a lelki életet, a papokét és a püspökökét is, és így magát az Egyházat is veszélybe sodorják, amikor gyakran felcserélik az Igét az Ige fenségét felhígító fecsegéssel. Csak egy mondatot idéznék, amely minden püspök számára a lelkiismeretvizsgálat alapja lehet: “Megtörténhet, hogy egy jó és jámbor pap, amikor püspöki méltóságra emelik gyorsan visszaesik a középszerűségbe és a földi sikerrel törődik. A ránehezedő kötelességeinek súlya alatt görnyedezve, hatalmáért, tekintélyéért és hivatalának anyagi szükségleteiét aggódva, fokozatosan szem elől téveszti a lényeget.”

Sarah bíboros lelki tanító, aki a Úrral töltött csend mélységéből beszél, a vele való belső egyesülésből, és így mindnyájunk számára van igazi mondanivalója.

Hálásnak kell lennünk Ferenc pápának, hogy egy ilyen lelki tanítót helyezett az Egyház liturgiájának ünnepléséért felelős kongregáció élére. A liturgia kapcsán ugyanúgy, mint a Szentírás magyarázatának kapcsán tény, hogy szükség van szaktudásra. De a liturgiára is igaz, hogy a szaktudás végső soron éppen a lényeget téveszti szem elől, ha nem gyökerezik egy mély, belső egységben az imádkozó Egyházzal, amely újra meg újra tanulja magától az Úrtól, mi is az imádás. Sarah bíborossal, a csend és a belső imádáság mesterével a liturgia jó kezekben van.

XVI Benedek, Vatikán Város

Ez az írás utószóként íródott és így fog megjelenni Robert Sarah bíboros A csend hatalma: a zaj diktatúrája ellen c. könyvében, melyet a múlt hónapban adott ki az Ignatius Press.

Forrás: https://www.firstthings.com/web-exclusives/2017/05/with-cardinal-sarah-the-liturgy-is-in-good-hands

Koncert a Fatimai jelenések 100. évfordulójára

18319294_1919787008305133_3826180202894108_o
Szeretettel invitálunk mindenkit a május 12-én péntek este 19:00-kor tartandó zenés áhítatunkra, melyet a Fatimai Mária-jelenések 100. évfordulójára emlékezve tartunk a Belvárosi Szent Mihály templomban. A Recercare Régizenei Műhely előadásában egy XIV. századi kódex, a Montserrati Vörös Könyv Mária-antifónái és zarándokénekei csendülnek fel.
Elmélkedést tart: P. Kovács Ervin Gellért O.Praem.
A belépés ingyenes!

Gyümölcsoltó Boldogasszony Városlődön

Városlőd_1p

Barátunk, ft. Aradi László atya (fenti képen a diákonus) alábbi beszámolóját közöljük a 2017. március 24-i, a római rítus rendkívüli formájában, Városlődon, Gyömülcsoltó Boldogasszony ünnepén bemutatott szentmiséről.

 

*

 

Ünnepélyes a római rítus rendkívüli formája szerinti Szentmisét mutattak be Városlődön Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a Néri Szent Fülöp Közösség szervezésében (http://www.szentfulop.hu/), közel 400 hívő és a Veszprémi Főegyházmegye több papjának részvételével. Az ünnepléshez kapcsolódóan személyes áldásban részesültek a jelenlévő édesanyák, hiszen Szűz Mária, aki alázatos szolgálóleányként méhébe fogadta az Üdvözítőt, minden édesanyának különösen is példaképe és közbenjárója. A zenei szolgálatot az Orlando Énekegyüttes látta el Vikman Pál vezetésével, az oltárszolgálatot a jelenlévő lelkipásztorok egyházközségeinek fiataljai, ministránsai adták, utóbbiak ezzel is tanúságot tettek a liturgiával kapcsolatos érdeklődésükről és elmélyültségükről.

Városlőd_2p

Az egyházmegye minden pontjáról érkező zarándokok a Szentmise után a helyi plébános, Simon Gábor atya által összeállított, liturgikus és kultúrtörténeti ritkaságokból álló egyházművészeti kiállítást tekinthették meg a község Művelődési Házában. Ezt a Néri Szent Fülöp Közösség tagjai által szervezett szeretetvendégség és jó hangulatú közösségi együttlét követte, amelynek során sok új ismeretség született, még inkább egy családdá kovácsolva a jelenlévőket.

Városlőd_3p

A régi római rítus – mint az Egyház értékes öröksége – mélyen megérintette a Szentmisén részt vevő papokat és a híveket egyaránt, csöndes áhítata, szépsége és emelkedettsége méltó keretet adott a nap csodálatos titkának, a Megtestesülés mély örömének a megünneplésére. A jelenlévők átérezhették azt az igazságot, amelyet a nagy pápa, XVI. Benedek az Egyház liturgikus gazdagságára vonatkozóan így fogalmazott meg: „Amit az előző nemzedékek szentnek tartottak, a mi számunkra is szent és nagyszerű marad, és nem lehet egyik pillanatról a másikra teljes egészében megtiltani vagy egyenesen károsnak ítélni. Mindnyájunknak javára szolgál, ha megőrizzük azokat a gazdagságokat, amelyek az Egyház hitében és imádságában növekedtek, ha megadjuk nekik az őket megillető helyet.” (XVI. Benedek: Kísérő levél a Summorum Pontificum motu propriohoz, 2007.)

Városlőd_4p

Videó felvétel a szentmiséről:

Május havi programjaink

Értesítjük a kedves testvéreket kettő, május hónapban megtartandó programunkról:

zebi_templom_szcs2
1.) Május 20-án, szombaton Zebegénybe utazunk vonattal, ahol megismerkedünk a hely főbb látnivalóival, szentmisén veszünk részt, majd ebéd után keresztúti ájtatosságot végzünk a domboldali kálvárián (eső esetén délutáni zsolozsmát a templomban). Utazás egyénileg a Nyugati Pályaudvarról.

2.) Május 22-én, hétfőn Balatonedericsen Keresztjáró Napon vennénk részt. A program alább olvasható a plakáton. Megfelelő számú jelentkező esetén bérelt busszal történne az oda- és visszautazás, különben egyénileg.

keresztjaro-kormenet-plakat

Jelentkezés: szentesi.csaba@juventutem.hu

XVI Benedek: Az Egyházat felforgató válság mindenek fölött a liturgia válsága

XVI. Benedek Opera omnia XI. kötetének orosz nyelvű kiadása idén húsvétkor jelent meg (ebben az évben a Húsvét Keleten és Nyugaton azonos napra esett) XVI. Benedek pápát pedig a projekt kezdetén 2015-ben az előszó megírására is megkérték.
A Corriere della Sera közölte az orosz kiadás előszavának olasz változatát, amit most magyarul közlünk.
  XVI Benedek
[Corriere della Sera, 2017 április 15]
Nihil Operi Dei praeponatur – “Semmit sem tegyenek az Isten tisztelete elé.” Ezekkel a szavakkal rendelte el Szt. Benedek Regulájában (43,3) az istentisztelet abszolút elsőbbségét a monasztikus élet minden más feladatával szemben. Ez még a monasztikus élet során sem volt nyilvánvaló, hiszen a szerzetesek számára a földművelés és a tudományos munka is lényeges feladat volt.
A mezőgazdaságban, de a kézműves iparban és a oktatásügyben is felmerülhetnek alkalmi sürgős feladatok, amelyek fontosabbnak tűnhetnek a liturgiánál. Ezzel szembesülve Benedek elsőbbséget ad a liturgiának, amivel egyértelműen kihangsúlyozza magának Istennek elsőbbségét életünkben. “Az Isteni Officium órájában, amint meghallják a jelet, engedjék el azt, ami a kezükben van és a legnagyobb sietséggel igyekezzenek.” (43, 1)
A mai emberek lelkiismeretében Isten dolgai, köztük a liturgia is egyáltalán nem tűnik sürgősnek. Bármi más lehet sürgős. De Isten dolgai soha nem látszanak sürgősnek. Persze, joggal mondhatjuk, hogy a monasztikus élet nyilvánvalóan valamelyest különbözik a világi emberek életétől és ez kétségtelenül jogos. Mindazonáltal Isten elsőbbsége, amelyről megfeledkeztünk, mindenki számára érvényes. Ha Isten már nem fontos, akkor megváltoztak a kritériumok annak meghatározásához, hogy mi a fontos. Amikor az ember félretolja Istent, saját magát aláveti olyan kényszereknek, amik anyagi erők rabjává teszik őt és amelyek ezért ellentétesek méltóságával.
A II Vatikáni zsinatot követő években ismételten tudatosult bennem Isten és az isteni liturgia prioritása. A liturgikus reform félreértelmezése, amely széles körben elterjedt a katolikus egyházban azt eredményezte, hogy egyre inkább előtérbe helyezték a tanítás szempontját valamint az egyéni aktivitást és kreativitást. Az emberi tevékenység majdnem odáig vezetett, hogy megfeledkeztek Isten jelenlétéről. Ebben a helyzetben egyre világosabbá vált, hogy az Egyház létének alapja a liturgia, a liturgia helyes ünneplése és hogy az Egyház veszélybe kerül, amikor Isten elsőbbsége már nem jelenik meg a liturgiában és így az életben sem. Az Egyházat felforgató válság legmélyebb oka az Isten elsőbbségének eltűnése a liturgiából. Mindez arra vezetett engem, hogy a korábbinál még szélesebb körben a liturgia témájának szenteljem magam, mert megértettem, hogy a liturgia igazi megújulása az Egyház megújulásának alapvető feltétele. Az Opera omnia 11. kötetében összegyűjtött tanulmányok ezen a meggyőződésen alapulnak. Ám végső soron a keleti és nyugati liturgia lényege, minden különbségük ellenére azonos. Ezért remélem, hogy ez a könyv az orosz keresztényeknek is segíthet, hogy új és jobb módon megértsék azt a nagy ajándékot, ami a szent liturgiában adatott nekünk.
Vatikán Város, Szt. Benedek ünnepén

2015. július 11.

 

Megjegyzés: Az orosz kötet, a Moszkvai Pátriárkátus Pravmir hírportálja szerint 2017 végén vagy 2018 elején kellene, hogy megjelenjen, a Vatikáni Kiadó (Libreria Editrice Vaticana-LEV) és a Moszkvai Pátriárkátus Kiadója (Издательство Московской Патриархии) közös vállalkozásának részeként, amihez hozzátartozik a Pátriárka könyveinek olasz nyelvű kiadása is a LEV által.