Beszámoló a 2015. évi Populus Summorum Pontificum zarándoklatról + képek

 

Alább közlünk egy szívhez szóló beszámolót egyik zarándokunk tollából az idei Populus Summorum Pontificum zarándoklatról, amelyen ezúttal hazánkból harmincan vettünk részt. A zarándoklaton készült képek a KÉPEK/VIDEÓK menüben, illetve a bejegyzés végén található linkekre kattintva megtekinthetőek meg.

 

*

Beszámoló a 2015. évi Populus Summorum Pontificum zarándoklatról

Írta: Kanizsai Dóra

„A kicsiny dolgokban is megnyilvánul ugyanaz a Lélek. Csodáljuk a Teremtő nagyságát nemcsak az égen, hanem a földön, a világtengeren, az elefántokon, tevéken, lovakon, marhákon, párducokon, medvéken és oroszlánokon. […] Ugyanaz a teremtői nagyság nyilvánul meg mindegyikükben. Hasonlóképpen az a lélek is, amely egészen odaadja magát Krisztusnak, nem kevésbé ügyel a kis dolgokra, mint a nagyokra.”

(Szt. Jeromos, Epistolae)

Ante omnia…

2015. október 21.-25. között zajlott az idei évi római zarándoklatunk, amelynek beszámolójában a zarándokút programjának történeti leírásán túl, személyes benyomásaimat is szeretném összegezni, helyenként kiegészítve néhány zarándoktársam gondolataival.

Egy zarándoklat mindig olyan élmény, amely nyílt teret enged a szív egyszerűségének és gondolataink választékosságának. Átemel az időn, a tárgyakon és minden olyan körülményen, amely elvonja figyelmünket a Lényegről. Előtérbe helyezi a valódiságot, egészen másként láttatja kapcsolatunkat a világgal.

A „rosszról” az embereknek általában elég határozott képe van. Olyan társadalomban élünk, amely gyakran a jóról is csak úgy nyilatkozik meg, hogy a rossz tagadásaként írja le azt. Igazán fontos lenne pedig, a „Jó” valódi természetét minél alaposabban megismernünk, lényegére rácsodálkoznunk, felismernünk a mindennapok gyakorlatában is. Az ebben való tájékozódásban, az igazi értékekre való odafigyelésben segít számunkra az imádság és a zarándoklat. Róma pedig lenyűgöző találkozási pontokat kínál mindehhez.

kruppa1

Fotó: Kruppa Bálint

Populus Summorum Pontificum

Az idei évi Populus Summorum Pontificum zarándoklatunk 2015. okt. 21-én este vette kezdetét. Figyelmünk közös tárgya, szándékunk együttessége és az imádságos lelkület közvetlensége teremtett párbeszédet az út során közöttünk, zarándokok között.  Az indulást követően a buszon közösen elimádkoztuk a rózsafüzért, majd a matutinumot is elénekeltük együtt. A közös imádság hangja finoman hangolta lelkünket az utazásra…

„Amikor elindultunk nagyon nehéz lett volna  pontosan meghatározni, hogy mi készteti az embert, jelen esetben engem, egy ilyen vállalkozásra. Talán valami eddig meg nem fogalmazódott tudat alatti lelki éhség, bűnbánat-igény, tökéletesebbé válásra való törekvés, találkozni akarás Istennel, emberekkel, valamiféle gyermeki tisztaságra irányuló vágyakozás? Nem tudom.” (Dr. Lázár Norbert)

Poggibonsiba, a Templomos lovagrend központjába másnap délelőtt érkeztünk meg. Rövid pihenő után Gróf Marcello Alberto Cristofani della Magione, a templomos rend „újraalapítója” látott vendégül bennünket kastélyában, ahol az ebéd mellett a lovagrend történetét is elmesélte számunkra. A gróf személyisége, közvetlensége egészen magával ragadó volt.

Ebéd után megtekintettük a kastélyt, benne számos nagy becsben tartott személyes- köztük több magyar vonatkozású- ereklyével, valamint a gróf úr pompás könyvtárszobáját az emeleten. A grandiózus könyvgyűjteményben számos ritka, értékes könyvet lehetett találni. A katalógusba rendezett könyvállomány anyaga igazán jól áttekinthető volt: a kötetek elsősorban a vallás, történelem, filozófia, pszichológia tárgyköréhez kapcsolódtak. A régebbnél-régebbi könyvek hangulata ámulatba ejtett.

A gróf úr kastélyának többi helyiségében a klasszikus toszkán enteriőr találkozott a főúri eleganciával. A meleg színeknek, rusztikus fagerendáknak és az antik cserépkályhának köszönhetően a kastélynak nagyon kellemes hangulata volt. A polcokon rengeteg fénykép, porcelán, régi emlékek, amelyek olyan személyessé tették a teret. Érezhető volt abban a múlt megőrzésének fontossága, a családi, baráti kapcsolatok tisztelete és a személyes értékrend.

Megtisztelő és egyben megható volt, hogy della Magione gróf ilyen bizalmas közelségben fogad bennünket, akik ez idáig idegenek voltunk számára.

Különösen jó érzéseket keltett bennem a gróf magyarok iránti tisztelete.

Miután nagypapám is meghatározó szerepet vállalt az 1956-os forradalom idején, a Mindszenty bíboros tiszteletére állított, ’56-os emléktábla az udvarban kellemes megdöbbenésként ért. Annál is inkább, ugyanis nagyapám emlékezetére épp aznap nyitottak egy tárlatot, bemutatva életművét és az ’56-os forradalom idején vállalt szerepét. Sajnos, bár ezen az eseményen személyesen nem tudtam részt venni, különlegesnek gondolom, hogy itt ilyen módon egy méltó emléktáblát állítottak.

A délutáni órákban egy borkóstolón is részt vettünk, ahol a helyi borokat mutatta be számunkra a gróf asszisztenciája. Igazán finom borokat kóstoltunk, miközben különböző anekdotákat hallgattunk meg a Nagymester úrtól.

kruppa2

Fotó: Kruppa Bálint

Ezután a szentmisén vettünk részt a kastély melletti kis kápolnában, a római rítus rendkívüli formájában.  A szentmisén a velünk utazó lovagok kiegészülve a templomos lovagrend többi helybéli tagjával mindannyian megjelentek. Az egyházi énekeket nagyon jó érzés volt itt Poggibonsiban, több ezer kilométerre hazánktól, magyar nyelven elénekelni.

Este a vacsora után egy könyvvel ajándékoztuk meg della Magione grófot. Így vettünk búcsút Poggibonsitól és indultunk másnap hajnalban Rómába.

Reggel a buszban közösen elvégeztük a reggeli imaóránkat, a laudest.

„A közös imák alatt jutott ez eszembe (annak ellenére, hogy ezek a megnyilvánulások nem voltak mindig összeszedettek, tökéletesek, átéltek, de mégis felemelőek voltak  számomra): Az ilyen jellegű közösségi zarándoklat azt hiszem, némi önismeretre, alázatra, engedelmességre, türelemre, mások elfogadására nevel. Kimozdít a napi megszokott kihívások kereteiből, egészen érdekes, más jellegű élményekkel lep meg, edzi a testet, lelket, az egész személyiséget. Sok alapvetően hasonló gondolkodású, hasonló értékrenddel bíró, bár különböző “stílusú” embert hoz pillanatok alatt közös nevezőre, amit én nagyon pozitív dolognak tartok. Különös élmény volt számomra, hogy egy viszonylag sok szempontból heterogén embercsoportban,  rövid időn belül működni kezd a tolerancia és a szeretet. Ez nem kis dolog!” (Dr. Lázár Norbert)

Dél körül érkeztünk meg a Termini közelében levő szálláshelyünkre, amelytől metróval rendkívül jól meg lehetett közelíteni mindent. Némi gyaloglás után, először az Örmény Kollégiumba látogattunk el, ahol Krikor Badichah atya, az Örmény Kollégium vicerektora vezetett körbe bennünket a hét szintes épület tetejétől egészen lefelé haladva. Krikor atya közvetlen természete, a Juventutemmel szembeni barátságos megnyilvánulásai igazán érezhetőek voltak. Személyesen mutatatta be számunkra a Kollégium minden részletét. Az épület megtekintése után jól esett egy pohár limoncello és egy kis pihenő a quadrumban.

Aznap este ünnepélyes pontifikális nagymisén vettünk részt a Santa Maria in Campitelli templomban, amelyet mons. Guido Pozzo, az Ecclesia Dei pápai bizottság titkára celebrált. Egészen lenyűgöző tónusokat hallhattunk a Schola Sainte-Cécile előadásában.

Mindig különleges élmény számomra részt venni egy nem hazánkban zajló szentmisén, ugyanis van abban valami kivételes és rendkívüli, hogy egymástól teljesen különböző nemzetiségű, különböző nyelvet beszélő emberek talán ugyanazzal a lelkülettel és hittel ugyanazt az Isten szeretik.

„Rendkívül tanúságos és építő volt részt venni a nagy, „nemzetközi” liturgiákon, melyek segítették megérteni az egyetemes Egyház állandó, közös imádságát. Külön öröm, hogy a zarándoklaton több, hagyományaihoz hű csoport vett részt, mely szintén az Egyház gazdagságának csodálását tette lehetővé. „(Simon Gergely)

„Úgy gondolom a régi római rítus rendkívül fontos a hagyományok ápolása terén, de az új evangelizációhoz fel kell, nyissuk az emberek szemét, hogy erősítsük a keresztény szolidaritást, főleg a hanyatló Nyugaton.” (Youssef Fakhouri)

Este szabad program következett sétával, városnézéssel. Páran a római Magyar Akadémia épületét tekintettük meg, majd egy hosszabb séta után visszaindultunk a szállásunkra.

Másnap, miután az örményeknél elhelyeztük csomagjainkat, a San Lorenzo in Damaso templom felé indultunk, ahonnan ünnepélyes menet indult a Szent Péter Bazilika irányába. A Szent Péter Bazilikában töltött idő, azt hiszem, zarándoklatunk csúcspontja volt: egy igazán mély és jelentőségteljes találkozás Isten végtelen szeretetével.

„2012-ben, életemben először így léphettem be a Szent Péter-bazilikába: a Nicea-Konstantinápolyi hitvallás „…et unam, sanctam, catholicam et apostolicam Ecclesiam…” szavait zengve, ünnepélyes körmenetben, hazám zászlajával a kezemben. Akkor éreztem csak igazán, hogy otthon vagyok. Azóta is minden évben valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy éppen ezekre a szavakra lépünk be. Óriási öröm évről-évre látni ugyanazt az áhítatot zarándoktársaim szemében, amelyet én magam is átéltem, amikor először léptem be a bazilikába.” (Kiss Bertalan)

Lenyűgöző volt a liturgiában létrejövő implicit tér élményének a megtapasztalása, amely különleges módon, szinte a lelket könnyedebbé téve emelt közel a jelenlévő Istenhez.

Úgy éreztem, az ünnepi liturgia verbális, vizuális és zenei pompája egy egészen különleges teret teremtett. Megrendítő tapasztalást jelentett számomra ez az „intermodális” tartalom, ez a szavakon-, vizuális formákon- és zenén túliság, amelynek létrejöttéhez mégis mindhárom hozzájárult. Akkor éreztem, hogy nem valamiféle utolérhetetlen ajándék ez Istentől, hanem egy nagyon valóságos, kétségbevonhatatlan szépség, amelyben a lélek rácsodálkozik Teremtőjére.

kruppa3

Fotó: Kruppa Bálint

 „Számomra felejthetetlen csúcspontja volt a zarándoklatnak a Szent Péter Bazilikában töltött idő, amikor a szentmisében a  “consecratio-elevatio” (átváltoztatás-Úrfelmutatás) utáni csendben angyali finomsággal  felhangzott Francois Giroust: “O salutaris Hostia…” c. műve.” (Dr. Lázár Norbert)

Leírhatatlan benyomás, ahogy a lélek magányosságából biztonsággal ölel át egy érzés, amelyben benne van minden fontos.

Mindeközben, ebben az ünnepi találkozásban a meghatározó hitélményen túl, saját esendőségem, kicsinységem voltát is átéltem. A liturgia által megnyitott természetfeletti térben valahogy sokkal erősebben érzi az ember, hogy mennyire rá van bízva Isten irgalmára, az ő törődő szeretetére.

Ezzel együtt a tapasztalat rádöbbent arra is, hogy az emberi élet az örökkévalósághoz képest milyen rövid és éppen ezért, már ebben a pillanatban is mindannyian rendkívül közel vagyunk Istenhez. Ebben a közelségben, a vágyakozás élményén és a misztikus megközelítésen túl, benne van az a fajta cselekvő kinyilatkoztatás is, amely figyelmünket az ima fontosságára irányítja.

Az imádságon keresztül minden külsőség megszűnik, az Oltáriszentség után azt hiszem, a legközvetlenebb kapcsolat ez Istennel. Egy bensőséges, mély kötelék a Szent Háromsággal, amelyben jó érzés elmerülni.

Ennek a szépségét, lényegét volt alkalmam megélni a szentmise alkalmával, ezekkel a benyomásokkal tértem haza a római zarándoklatról, amely máig meghatározó élmény a számomra.

kruppa4

Fotó: Kruppa Bálint

A puro pura defluit aqua

Végezetül… Az igazi szeretet őszinte, odaadó, csendes. A mindennapokban talán nem is mindig vesszük észre, vagy annyira természetesnek gondoljuk. Pedig most is jelen van: ez a szeretet éber, el nem múló. Jelen van a részletekben, érzékeinken keresztül tapintható. Fontos, hogy finoman, nyílt szívvel, türelemmel keressük…

Szívből kívánom minden zarándoktársamnak, akikkel együtt megéltem ezt a kegyelemben gazdag néhány napot, hogy mindvégig maradjunk meg Isten és egymás feltétlen szeretetében.

*

Képek a zarándoklatról:
(a fényképeket készítették: Szentesi Csaba, Prozlik László, Rihmer Zoltán)

Indulás és első nap:

http://juventutem.hu/populus-summorum-pontificum-2015-elso-nap/

Második nap:

http://juventutem.hu/populus-summorum-pontificum-2015-masodik-nap/

Utolsó nap:

http://juventutem.hu/populus-summorum-pontificum-2015-utolso-nap/