Hilárion metropolita felszólalása a családszinóduson

rk_52703

 

A nemrég befejeződött és sok vitát kavart XIV. Püspöki Szinódus résztvevőinek többsége bátran síkraszállt a családi élettel és a házassággal kapcsolatos hagyományos katolikus erkölcsi tanítás mellett. Robert Sarah bíboros, és a Bukaresti Katolikus Orvosok Egyesületének elnöke után egy ortodox főpap háromperces felszólalását közöljük.

 

*

Szentatyám!
Eminenciás és Excellenciás urak!

Őszentsége Kirill Moszkva és minden oroszok pátriárkája nevében testvéri üdvözletemet fejezem ki Önöknek a Katolikus Egyház Püspöki Szinódusának XIV. Rendes Általános Gyűlése alkalmából, melynek témája a család.

Nyugtalan és zavaros világunkban az emberi személynek szüksége van szilárd és rendíthetetlen alapra, melybe gyökeret ereszthet és melyre bizalommal felépítheti életét. Ugyanakkor a szekuláris társadalom, mely elsősorban az egyéni szükségleteket törekszik kielégíteni, képtelen világos erkölcsi útmutatást adni az emberi személynek. A hagyományos értékek válsága, melyet a fogyasztó társadalomban észlelünk a különböző preferenciák közötti ellentéthez vezet, nem utolsó sorban a családi viszonyok területén. Így a feminizmus az anyaságot a nő önmegvalósítása akadályának tekinti, míg ellenben a gyermekhez jutás gyakran olyan jognak van kikiáltva, melyet bármi áron el kell érni. A családot egyre gyakrabban személyek közösségének tekintik, függetlenül nemüktől, hiszen az emberi személy megválaszthatja a nemét személyes preferenciája alapján.

Másik oldalon is felmerülnek új problémák, melyek egyenes hatással bírnak a család hagyományos alapjaira. A világunkban dúló fegyveres összecsapások tömeges kivándorláshoz vezetnek a háború sújtotta vidékekről a gazdagabb országok irányába. Az emigráció sokszor vezet a családi kötelék fellazulásához, ugyanakkor új társadalmi környezetet teremtve, melyben nemzetek és vallások közi kapcsolatok létesülnek.

Ezek a kihívások és veszélyek minden keresztény egyházat érintenek, melyek választ keresnek rájuk, kiindulva a Krisztus által rájuk bízott küldetésből – hogy üdvösségre vezessék az emberiséget. Sajnos keresztény közegben is gyakran hallunk egyházi tudatunk modernizációját követelő hangokat, melyek a családra vonatkozó állítólag idejét múlt tanításunk elvetésére szólítanak. Ezzel szemben sohasem szabad elfelejtenünk Szent Pál római keresztényekhez intézett szavait: „Ne igazodjatok e világhoz, hanem alakuljatok át elmétek megújításával, hogy meg tudjátok érteni mi jó, a dicséretes, a tökéletes Isten akarata szerint” (Róm. 12, 2).

Az Egyház hivatást kapott, hogy világító fáklya legyen e világ sötétségében,a keresztények pedig legyenek a föld sója és a világ világossága. Emlékeznünk kell az Üdvözítő figyelmeztetésére: „Ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem jó már semmi másra, mint hogy kidobják és az emberek tapossanak rajta” (Mt. 5, 13-14). Az ízét vesztett só azok a protestáns közösségek, melyek kereszténynek nevezik magukat, de a kereszténységgel összeegyeztethetetlen erkölcsi eszméket prédikálnak. Ha egy ilyenfajta közösségben bevezetik az egynemű házasságok megáldásának rítusát, vagy egy leszbikus úgynevezett püspök felszólít a keresztek eltávolítására a muszlimok által lakott vidékek templomaiból, vajon nevezhetjük-e az ilyen közösséget egyháznak? Tanúi vagyunk a kereszténység elárulásának azok által, akik készek hozzáigazodni az elvilágiasodott, istentelen és egyházellenes világhoz.

Néhány európai ország és Amerika vezetői, számos tiltakozó, köztük katolikus szó ellenére, folyamatosan olyan programokat támogatnak, melyek célja a család puszta fogalmának megsemmisítése. Ezek nemcsak hogy a törvényhozásban kiegyenlítik az egynemű kapcsolatok és a házasság státuszát, hanem büntetőjogilag üldözik azokat, akik keresztény meggyőződésüktől vezérelve elutasítják ezen kapcsolatok regisztrálását. Azonnal miután Ferenc pápa távozott az USA-ból, Barack Obama elnök nyíltan kijelentette, hogy a melegek jogai fontosabbak a vallásszabadságnál. Ez világosan mutatja a világi hatóságok szándékát, hogy továbbra is harcolni akarnak a társadalom egészséges erői ellen, amelyek védik a hagyományos családi értékeket. A katolikusok ennek a védelemnek élharcosai, ezért indítanak a katolikus egyház ellen hazug lejárató kampányokat. Ezért korunkban különösen nagy szükség van bátorságra a keresztény hit és az egyházi hagyomány iránti hűség védelmében.

Ma, amikor a világ egyre inkább hasonlít arra az ostoba emberre, akik homokra építette házát (Mt. 7, 26) az Egyház kötelessége emlékeztetni a társadalmat szilárd alapjára, ami a család, mint egy férfi és egy nő közössége, akik abból a célból teremtettek, hogy gyermekeket szüljenek és neveljenek fel. Csak egy ilyen fajta család, amelyet az Úr rendelt a világ teremtésekor, állíthatja meg vagy legalább ideiglenesen lassíthatja a modern társadalom az erkölcsi relativizmus szakadékába való további zuhanását.

Az ortodox egyház a katolikushoz hasonlóan tanításában mindig követte a Szentírást és a szent hagyományt amikor ragaszkodott a házasság szentségének elvéhez, melynek alapja a Megváltó saját szava (Mt. 19, 6; Mk. 10, 9). Korunkban ezt az álláspontot kell egyhangúlag és egyre jobban erősíteni. Közös erővel kell azt védelmeznünk a különböző országok törvényhozó és végrehajtó hatalmi szerveivel való dialógusban, de a nemzetközi szervezetek különböző fórumain is, mint az ENSZ vagy az Európai Tanács. Nem szabad megállnunk a jó szándékú felhívásoknál, hanem minden lehetséges eszközzel biztosítani kell a család törvényes védelmét.

Az egyházak és minden jóakaratú ember közötti szolidaritás lényegileg fontos szerepet játszik a család szekuláris világ kihívásai szembeni védelmében, és így jövőnk védelmében is. Remélem, hogy a Szinódus egyik gyümölcse az ortodox – katolikus együttműködés további fejlődése lesz ebben az irányban.

Kívánok Önöknek békét, Isten áldását és sikert törekvéseitekben.